A fáklya

A fáklya (eredeti címén "Ozon a fán") Zsigmond Móricz világhírű regénye, mely a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb művének számít. A történet az elévülhetetlen két évtizedet öleli fel, a trianoni békediktátum utáni időszaktól a második világháború befejezéséig. A regény főszereplője Ráday Mihály, akit a munkásság és az erőfeszítés jellemez, aki mindent megtesz azért, hogy átvészelje a történelmi viharokat és fenntartsa a családi összetartást. A fáklya egy erőteljes és megrázó mű, amely az emberi kitartás, a küzdelem és a hitemények témáját járja körül. Móricz a szépírói kifinomultsággal, érzékletes leírásokkal és magával ragadó cselekményszálakkal festi meg a magyar társadalom változásait és az emberek mindennapi küzdelmeit. A regényben nyomon követhető a magyar történelem fontosabb eseményeinek hatása a mindennapi életre, a politikai küzdelmek és a gazdasági nehézségek árnyékában. Az író rendkívül pontosan ábrázolja a karakterek érzelmi fejlődését, konfliktusaikat és tartós hatását a személyes életükre. A fáklya egy kimeríthetetlen olvasmány, amelyben a múlt és a jelen egymásba fonódik, és felvillan a magyar nép történelmi öröksége.